Három évvel ezelőtt, február 28-án közölték velem a diagnózist, hogy rosszindulatú végbél daganatom van. Nem ünneplem az évfordulót, de mivel örökre megváltoztatta az életem, elfelejteni sem tudom.

2018. március 3-ig lehetek betegállományban, már megkaptam az utolsó táppénzes papírt.

Az elmúlt egy hónap alatt sok-sok órát töltöttem különböző orvosi rendelőkben várakozással. (nem tudom érdekel-e valakit, mindenesetre leírom..)

2018. január 3-án hívott az onkológus, hogy elkészült a tüdőbiopszia szövettani lelete. A jó hír az volt, hogy nem igazolódott rosszindulatúság, a rossz viszont az, hogy tuberkulózisra utaló jeleket találtak a mintában, amivel jó lenne, ha tüdőgondozóban jelentkeznék. Nagyon ideges lettem, végül megkértem, hogy küldje át e-mailben a leletet.

MIUTÁN SAJÁT FELELŐSSÉGEMRE ABBAHAGYTAM A KEMOTERÁPIÁT, DECEMBER 14-ÉN KELLETT LEGKÖZELEBB JELENTKEZNEM AZ ONKOLÓGUSNÁL, A CT ÉS MRI LELETEK MIATT.

A befekvés napján délután az Intenzív Osztályon szúrtak meg kétszer, először a centrálvénát a jobboldalon, kb. a kulcscsont alatt, majd a derekamba, a gerincnél egy csövet, amit műanyagcsővel a bal vállamhoz vezettek, ez a fájdalomcsillapító injekció beadásához szolgáló kanül. Utána mellkas röntgenre vittek, hogy a légvétel rendben van-e.